1. fejezet: Megérkezés Roxfortba
- Szia, Eliza! Végre újra itt!
- Szia Mila! Á, Theodore!
A három barát ismét egymásra talált, a nyári szünet végén a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolában. De most ismerkedjünk meg főszereplőnkkel, Milával.
Mindenki furcsának tartja, sokan nem is törődnek vele, sokan pedig jobbnak látják kerülni. Feltűnő kinézetű és eszes. Mila viszonylag magas, és világos bőrű. Haját gyakran festi, de a leggyakrabban sötétzöld színű, mint most is, az iskolába visszatérve. Ám láthatták már fehér, lila, sőt egyszer rózsaszínben is. Fülében több fülbevaló is van, amik legtöbben karika alakúak, ám a füle felső hegyén egy szélesebb, kelta mintákkal díszített darab is éli mindennapjait. Fekete szeme értelmet tükröz, ám ez a született tehetséget csak azokban a tantárgyakban mutatkozik meg, amiket igazán szeret. Ilyen például a sötét varázslatok kivédése, vagy a jóslástan. Mindenki tudja, hogy már most jobban ért a jósláshoz, mint a sokak által csalónak titulált Trelawney professzor. Bájitaltanból viszont egyenesen csapnivaló, nem is beszélve arról, hogy a tanáruk, Beangley professzor sem a szakma mestere.
Két jó barátjával, Elizával és Theodore-ral már első évben összebarátkoztak, és az azóta eltelt hat évben továbbra is kitartottak egymás mellett. Tudták, hogy utolsó évükben nehéz dolguk lesz, mert a tananyag sokkal nehezebb, mint eddig. Ezzel a tudattal ültek le a nagyteremben, Eliza és Theodore a Griffendél, Mila pedig a Mardekár asztalához.
Eliza szétnézett a teremben. Még nagy volt a zsongás, hiszen sokan csak itt találkoztak először rég nem látott barátaikkal. Hamarosan meg is jelent az étel az asztalon, Dumbledore professzor pedig szólásra emelkedett.
- Kedves diákok! Üdvözöllek benneteket ismét iskolánk falai között. Hamarosan az elsősök beavatásra kerülnek, de még az előtt néhány fontos információt kell közölnöm az egybegyűltekkel. Először is a nyár folyamán újjáépítették az üvegházakat, így ismét, az előző tanévvel ellentétben kint tudjuk tartani a gyógynövénytan órákat. Második fontos közlendőm, hogy a bájitaltan tanítását az idei évtől kezdve Perselus Piton professzor veszi át Beangley professzor sajnálatos távozása miatt.
Ezt a „sajnálatos” szót az igazgató nem túl hihetően mondta, de nem is igyekezett azzá tenni.
Neve említésére egy magas, fiatal, fekete, félhosszú, egyenes hajú, görbe orrú, komor tekintetű férfi állt fel a tanári asztalnál. Kis fejbólintás után már vissza is ült helyére.
- Ennél biztos nem lehet majd lazsálni!
- Állítólag halálfaló volt.
- Már attól rosszul vagyok, ha rám néz.
…hallotta Mila minden környező asztaltól a baljós suttogásokat. Dumbledore újra, a zajongás miatt megköszörülte a torkát.
- Már majdnem elfelejtettem egy fontos dolgot. Ismét bevezettük, hogy a Roxmortsba menetelhez szülői aláírás szükséges.
Ez után a mondat után az igazgató hozzátett egy gyors jókívánságot a tanév további menetére nézve, majd le is ült. Számított a bekövetkező hatásra. Ez a kijelentés sokaknak keresztbetett, így már rögtön meg is feledkezett mindenki az új tanár érkezéséről. Milával együtt, hiszen, mivel árvaházban nevelkedett, így nem tudja megszerezni azt az aláírást.
Máris jól kezdődik a tanév- gondolta magában gúnyosan, majd hozzálátott az evéshez próbálva nem törődni a többi mardekáros panaszkodásával, akiket azonban láthatólag kevésbé sokkolta az új, igencsak sötét kinézetű tanár érkezése. Próbált kedvvel belefogni az evésbe, ám csak turkálni tudta az előtte levő fahéjas húst. Ezek a lakomák mindig feldobták, mert egyik káros szenvedélye volt az evés, bár ezt, aki először látja nem gondolta volna, hiszen a legapróbb problémát sem lehetne felhozni az alakjával kapcsolatban. Ám most túlzottan lelombozta az aláírás kérdése, és persze az új tanár, akitől gyakorlatilag a jövője függött, hiszen minden vágya volt, hogy auror lehessen, és aki ezzel együtt rideg, gonosz és barátságtalan embernek tűnt.
|