|
2. fejezet: Új év, új tanár
Mila késésben volt, amikor hirtelen beesett a tanév első órájára, ami éppen bájitaltan volt. A jövőbeli terveihez, ahhoz, hogy auror lehessen, célszerű lett volna jónak lennie bájitaltanból, ám csak a szerencsének köszönhette, hogy tovább jutott a RAVASZ kurzusra. Most remélte, hogy az új tanárnak el tudja nyerni a szimpátiáját, de ez a terve megdőlni látszott, hiszen már az első órájukon elkésett.
- E…elnézést tanár úr,én csak…- mondta zavartan.
Mila látta, ahogy a furcsa, új tanár a zokniját nézi. Először nem értette miért, aztán rájött, hogy csak annak zöld csíkjai árulhatták el, hogy a Mardekár ház egyenruháját viseli. Sem a ház jelvénye, sem egyéb jellegzetes tartozékait nem öltötte most magára, a nagy sietség miatt. Az alapegyenruhák pedig egységesek.
- Mondja a nevét, aztán üljön le! –mondta a tanár szigorúan, majd hátat fordított, és elindult a katedra felé.
- Mila Evans.
A lány látta, hogy a tanár egyébként rideg arcán egy gyors rándulás szaladt végig neve említésére, de ez nem tudta sokáig foglalkoztatni, a 10 pont levonás után. Dühösen ült le griffendéles barátai mellé. Ezt a tettet Piton egy gúnyos fél mosollyal jutalmazta, amiből rögtön világossá vált a csoport számára, hogy új tanáruk nem a griffendélesek pártfogója lesz. Sütött róla, hogy valaha ő is mardekáros lehetett. Méghozzá abból a fajtából, aki büszke volt felsőbbrendűségére, aranyvérűségére, és ezt mindenfélvér és sárvérű tudtára is adta. Ám ekkor még persze senki nem sejtette, talán nem is gondolt arra, hogy Piton sem aranyvérű varázsló. Nem is volt ez fontos, mert így is mutatta a kegyetlen vonásokat. Érzéketlenül vonogatta le a pontokat, kivéve persze kedvenc házától, a Mardekártól, amitől egyes „zöldkígyósoknak” máris szimpatikusabb lett.
Mila és barátai azt gondolták, hogy első órájukon, majd ismételnek,, hogy, úgymond összerázódhassanak az új tanárral, és visszaszokjanak a tanuláshoz, ám ez nem így történt. Rögtön egy nagyon nehéz bájital elkészítését tanulták. Mila kedvetlenül belenyúlt a táskájába, hogy elővegye felszerelését. Négyszemélyes asztaluk egyik csücskébe kirakott egy pennát és egy pergament, majd tovább kotorászott, hogy a tankönyvét is megtalálja, ám akárhol is kereste, nem lelte. Már az invitoval is megpróbálkozott, amikor eszébe jutott, hogy előző este egyik háztársa kölcsönkérte tőle a könyvet, arra hivatkozva, hogy őt nem vették fel előző évben a kurzusra, pedig nagyon érdeklődik a bájitaltan iránt. Mila rögtön oda is adta a könyvet, mert már előző évben is volt rá példa, hogy a fiú így kölcsönkérte.
A többiek már belekezdtek a bájital elkészítésébe, amikor ő lassan kisétált a tanári asztalhoz, hogy szóljon a tanárnak. Tudta, hogy kell itt lennie pótkönyveknek, mert az előző tanévekben is többször kellet Mr Beangleynek ily módon könyvet kölcsönöznie.
- Elnézést professzor úr. Én sajnos… szóval nincs itt a könyvem, de következő órára meglesz. Nem tudna esetleg kölcsönadni egyet a szekrényből, ott a…
- Igen, én is tudom, hol a szekrény Miss Evans. Azonnal vegyen ki egy könyvet és álljon neki a munkájának, ugyanis abban a kivételes helyzetben lehet része, hogy csak önnek leosztályozom az órai munkáját. - ezzel a tanár már fel is állt asztalától, otthagyva Milát, hogy körbenézzen, és megtudja, hogy ki hogyan ügyetlenkedik.
Mila hüledezve a gorombaságtól kivette a szekrényből az első kezébe akadó Bájitaltan haladóknak II.-t, majd visszasomfordált a helyére és hozzálátott a feladat elvégzéséhez.
Meglepve látta, hogy a könyvben mindenhol az előző tulajdonos kesze-kusza jegyzetei vannak. A könyv első oldalára pedig a „Félvér herceg” megnevezés volt bevésve. Már alig maradt ideje, így gyorsan hozzálátott, ám az első sorban rögtön az szerepelt, hogy elkészítéséhez minimum fél óra szükséges, annyi ideje pedig már nem maradt. Ehhez a mondathoz azonban a titokzatos Félvér herceg egy lábjegyzete tartozott, ami, mint kiderül, hasznos tanácsot nyújtott a folyamat felgyorsításához. Mila hajlamos volt engedni a titokzatos erők hívásának, így a herceg utasításaiban tökéletesen megbízva elkészítette a bájitalt, pont az óra végeztére.
A tanár végigment a termen, ám volt, akinek az üstjére rá sem pillantott, mert messziről látszott, hogy komoly problémák vannak a löttyel. Sokan még el sem készültek. Végül odaért Miláék asztalához. Eliza és Theodore munkájára rá sem nézett, rögtön Milát vette célba támadó kritikájával. Látszott arcán a megdöbbenés, ám ezt gyorsan leplezni is próbálta, így csak egy-két ember vehette észre. Szeme egészen összeszűkült, úgy nézett rá az előtte álló, zöld hajú lányra. Ki tudja, lehet, hogy gyanakodott valamiféle csalásra, de végső soron még nem ismerte a lány képességeit, így egy mondattal le is zárta az ügyet:
- Mehetnek!
Ezzel Mila, bár bájitala tökéletesen sikerült, nem kapott semmilyen osztályzatot. Nyilván a tanárnak csak a rossz jegy kiosztása jelentett volna élvezetet…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
