|
3. fejezet: Gyanú árnyékában
- Ezt a bunkót - mondta Theodore a lépcsőn felfelé menet a barátaival. Mit képzel ez magáról?
- Ja. Első órán ilyen kemény anyagba belekezdeni. Ráadásul pont téged szemelt ki áldozatnak, Mila –helyeselt Eliza.
- Még az a szerencse, hogy a herceg könyvével penge leszek bájitaltanból.
- Várjunk csak! Kinek a milyével? – kérdezett vissza Eliza, miután hirtelen bevetette magát Mila elé, hogy az ne tudjon továbbmenni.
- A könyv, amit Piton adott tele van kiegészítő instrukciókkal. Mindent úgy tettem, ahogy írta a herceg, akié a könyv volt és bejött. Tökéletes lett a bájitalom, első óta először – hadarta Mila izgatottan.
- Ki az a herceg? – kérdezte Theodore megemelve a szemöldökét.
- A könyvbe bele van írva, hogy a Félvér Herceg tulajdona. Szerintetek, ki lehet? Elég régi az a könyv, úgyhogy az illető már biztos sokkal idősebb nálunk. Meg is nézem a kiadási dátumot – mondta Mila, majd beletúrt a táskájába és nem sokkal ezután már fel is lapozta a könyvet. Közben Mila válla fölött barátai is belekukucskáltak a könyvbe.
- Nézd csak! Pont tíz éve adták ki. És ha az illető annyi idős volt, mint mi, amikor használta… akkor ez azt jelenti, hogy most 27 éves.
- Nagyszerű. Akkor már tudjuk, hogy 27 éves férfit keresünk, aki nagyon ért a bájitaltanhoz. De várjunk csak! Nem lehet, hogy ez a Perselus, vagy mi is a keresztneve, a Félvér herceg? – ötlött fel Milában az utolsó mondtam, amitől rögtön le is lankadt a lelkesedése.
- Á, nem hiszem. Ő sokkal öregebb. Minimum 35. És egyébként is biztos vagyok benne, hogy aranyvérű. Látszik rajta, hogy vérbeli mardekáros. – mondta Eliza elgondolkodva.
- Hát, azért jobb lesz vigyázni, hogy nehogy meglássa nálam a könyvet következő órán – zárta le ezzel a témát a mardekáros lány.
Rögtön ezután el is köszönt a többiektől és a saját hálókörlete felé vette az irányt.
*
Eljött egy újabb bájitaltan óra. Semmivel nem volt könnyebb vagy kellemesebb, mint az előzőek.
Piton már megint Milát szekálta, akinél, miután a tanár gúnyosan megjegyezte, hogy a hajszíne illik a házához, betelt a pohár. Dühösen megállt Piton előtt és elkezdette vele ordibálni.
- Magának semmi joga ahhoz, hogy megjegyzéseket tegyen, és hogy mindenkit kritizáljon! Nem tudom, hogy vették fel ide, de hogy nem sokáig marad itt, abban biztos vagyok – kiabálta, miközben pálcáját a tanár mellkasára szegezte.
Perselus Piton a pálcát egyszerűen félretolta a kezével, majd teljesen higgadtan megszólalt:
- Azt hiszem, most nagyot téved. És azt is hiszem, hogy itt én vagyok a tanár, ön pedig csak egy diák, akinek kötelessége tiszteletet tanúsítania az oktatói felé. Igazam van?
Mila nem szólt semmit.
- Úgy látom, egyetért, úgyhogy mehet is vissza a helyére.
A lány dühösen elindult barátai felé, amikor a tanár még hozzáfűzött valamit:
- Ja, és 20 pont a Mardekártól. Mily fájó, hogy a hajszíne nem teszi jó csapattaggá.
És úgy tűnt, hogy ezt a többi mardekáros is így gondolja. Folyamatosan megjegyzésekkel bombázták Milát, amióta szinte minden bájitaltanon miatta vontak le a háztól pontokat.
Az egész helyzetet pedig tetőzte, hogy az újdonsült tanár 5 oldalas házi dolgozatot adott föl az ellenszerkészítés veszélyeiről.
Végképp dühösen rontott hát ki a teremből az óra végeztével Mila, akit alig tudták utolérni barátai. Már majdnem felértek a lépcsőn, amikor a lány észrevette, hogy lent felejtette a könyvét. Már rohant is lefelé. Örömmel vette észre, hogy a Bájitaltan haladóknak II. ott hevert az asztalon érintetlenül. Felkapta, és már ment volna, de amikor megfordult, beleütközött a magas, feketeruhás tanárba. Az ütközés miatt kiesett a kezéből a könyv, amit Piton vett fel.
- Régi példány. Pedig vannak újabbak is a szekrényben. Nem kér inkább egy másikat? – kérdezte a professzor különös hangon.
- Nem, köszönöm. Jó lesz ez – nyögte ki zavarta Mila, majd megkerülte a tanárt és már messze is járt.
Sokáig izgatta magát, mert félt, hogy lebukott, de aztán sikerült megnyugodnia.
- Végül is nem történt semmi. Ha ő lenne a herceg, akkor, ahogy ismerem, már rég balhét csapott volna, és levonta volna a Mardekár összes pontját, és csak úgy poénból a Griffendélét is, ha már így belelendült – próbálta magát nyugtatgatni Mila.
Másnap viszont nem kedvezett neki a szerencse, mert Piton elrakatta az összes könyvet és saját maga írt fel egy receptet a táblára. Milának feltűnt, hogy utána folyamatosan őt bámulta és hozzá jött oda a végén legelőször, hogy megnézze, az egyébként borzalmasan sikerült bájitalát.
- Nocsak, nocsak. Ma nincs formában a kisasszony? – kérdezte gúnyosan Piton.
Mila egy fintort küldött felé, majd elkezdett aggódni.
- Most biztos lebuktam. És ő a herceg. Különben miért csinálta volna ezt a színjátékot? Így akart megbizonyosodni a gyanújáról?
Ám Mila aggodalma a következő hónapokban is ok nélkülinek látszott, mert a tanár nem szólt többet a könyvről.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
