|
5. fejezet: Báli szenvedélyek
- Engem már senki nem fog elhívni a bálba – mondta szomorúan Mila legjobb barátnője, Eliza.
- Ugyan már! Már van idő addig.
- Neked könnyű, Theodore, neked már meg van a partnered!
- Nekem sincs még párom. És nem is zavar! Őszintén szólva, semmi kedvem nincs ehhez a karácsonyi felhajtáshoz. Mindenki habos-babos ruhában fog flangálni a szerelmével…
- Neked könnyű Mila, legalább nincs senki, akivel igazán szívesen mennél. De nekem ott van Daniel.
-Még a legrosszabb esetben is elmehettek pár nélkül- vágott közbe Theodore.
- De az olyan égő…
- Nekem van egy sokkal jobb ötletet - mondta cinkos mosollyal Mila – Tartsunk privát bulit!
- Ezt meg hogy érted?
- Csak te, én és egy üveg pia! Na mit szólsz?
- Benne vagyok! – vágta rá lelkesen Eliza – Legalább nem kell végignéznem, ahogy Dan és Kate falják egymást.
- Úgy van… szuper lesz –mondta lelkesen Mila…
*
Az elkövetkező hetekben minden tökéletesen alakult, legalábbis Mila tervei szerint, ugyanis sem őt, sem Elizát nem hívta el senki a bálba. Ennek Eliza már kevésbé örült, de a buli ötlete őt is felvillanyozta. Roxmortsból sikerült becsempészniük egy üveg különleges, ám magas alkoholtartalmú italt, és már készültek arra, hogy a suli összes létező lakóját kibeszéljék. Idő közben tervükhöz csatlakozott Irma is, aki eltörte a lábát, így szintén nem tudott bálra gondolni.
Eljött végre a nagy nap. A három lány megvárta, hogy mindenki elszállingózzon az ünnepségre, és belekezdtek szórakozásba.
- Emlékeztek még milyen képet vágott Kate, amikor kiderült, hogy Dannek haza kell utaznia, és így új páért kell találnia?
- Hát azt az arcot bármikor megnézném újra.
- És hogy hisztizett… -mondta Eliza élvezkedve.
- Tetszik neked? – kérdezte hirtelen Irma Elizát.
- Tessék?
- Ugyan már, ne tagadd! – mondta nevetve Mila
- Jól van, na – válaszolta Eliza, majd ő is elnevette magát – De ha olyan cuki. Jut eszembe. Mi van Pitonnal? – kérdezte viccelődve.
- Ha ha ha. Nagyon vicces – mondta Mila
- Miért, mi is van Pitonnal? – tette föl újra a kérdést nevetve Irma – csak nem tetszik neked?
- Dehogy is! Csak Eliza szekál ezzel már hetek óta. Bár az tény, hogy magas, és…olyan helyesen görbül az orra… - mondta álmodozást tettetve Mila, majd elnevette magát.
A három lány lassan az alkohol hatása alá került, így már minden hülyeségen nevettek.
- Éhes vagyok! – jelentette kis hirtelen Mila – ezek ott lent minden finomságot összeesznek, mi pedig itt dekkolunk a szobánkban. Megyek és szerzek valamit! – jelentette ki határozottan, majd gyorsan fel is pattant, de túl hirtelenre sikerült a mozdulat, így megbotlott egy párnában, ami ki tudja hogy került a földre. Persze a lányok ezen is nevettek.
Mila elindult hát a Nagyterem felé, kicsit dülöngélve. Ám nem jutott el odáig, mert hirtelen, a folyosó közepén szembe találta magát egy ismerős alakkal. Igen, Perselus Piton professzor volt az. Hosszú, fekete, ünnepi talárjában, egészen rendezett hajjal. Úgy tűnt, ő is megunta a bált. Meglepődve figyelt fel Milára, aki kicsit, mintha határozatlan léptekkel közeledett volna.
- Mit keres ilyenkor itt? –kérdezte szigorúságot erőltetve magára.
- Megéheztünk fent a lányokkal – mondta mosolyogva Mila. Talán a pia hatása, de nem volt kedve hazudni.
- És miért nincsenek a bálban?
- Nem mindenkinek van akkora szerencséje, hogy meghívják a bálba – mondta ironikusan, hiszen amúgy sem volt kedve bálba menni. Mindeközben megpróbálta kikerülni a tanárt, de ismét megbotlott, most éppen egy szőnyeg sarkában, így előreesve a férfin landolt.
Hogy ne veszítse el egyensúlyát, belekapaszkodott a nyakába.
- Kísérteties… mintha ugyan az újra megtörténne – gondolta magában a lány, és talán a férfi is.
Valamiért Mila jól érezte magát a férfi karjaiban. Piton általában rideg volt, és negatív, de most mégis melegséget árasztott, ami a lánynak jól esett. Nem akarta elengedni, és úgy tűnt, a férfinek sem áll szándékában. Egészen közel voltak egymáshoz, és csak néztek egymás szemébe. Egyikük sem szólt semmit. Mila érezte a tanár heves szívdobogását. Lassan közelebb hajolt hozzá. Lágyan hozzáérintette orrát a férfi orrához, majd megcsókolta. Soha nem gondolta volna, hogy az általában félelmetes bájitaltan professzor ilyen szenvedélyes is tud lenni. Átkarolta a lány derekát, magához szorította, és tovább csókolta.
Amikor vége lett, ismét a lány szemébe nézett. Választ keresett benne. És meg is találta. Mila ismét magához húzta, és szenvedélyesen megcsókolta a férfit.
Ekkor zajt hallottak. Piton megragadta Mila kezét, és gyorsan behúzta szobájába, ami már csak néhány lépésre volt. Hallgatóztak az ajtón. Egy nevetgélő diákcsapat haladt el mellettük. Mila nem törődött vele, és újra magához húzta a férfit. Végre eljött, amire hetek óta várt, amiben titkon végig reménykedett, és amit még magának sem mert bevallani. Nem akarta, hogy vége legyen.
Piton lassan átkarolta a lányt. Keze Mila fehér, iskolai inge alá tévedt. Mintha megszűnt volna köztük minden szakadék. A korkülönbség, a tanár-diák viszony már nem volt sehol. Nem voltak zavarban. Bár lehet, hogy Milánál ez csak az alkohol miatt volt. Hamarosan az ágyba kerültek. Szenvedélyes este volt.
Mila csak órák múlva tért vissza Elizához és Irmához. Azok kérdezősködtek, hogy hol volt ennyi ideig, de nem válaszolt semmit, csak bebújt ágyába, magára húzta a takarót, és néhány perc múlva már el is aludt. Barátai is így tettek.
*
- Ez a tegnapi bál dög unalom volt - mondta Theodore a reggelinél.
- Mi jól szórakoztunk – válaszolta nevetgélve Eliza – habár Mila egyszercsak eltűnt?
- Tessék? – kérdezte fáradtan, fejfájással Mila – Eltűntem?
- Igen. Lementél ételért, és nem jöttél vissza órákig.
- Nem is emlékszem rá. Őszintén szólva az egész éjszakából annyira emlékszem, hogy Danről beszélgettünk. Utána minden kimaradt.
- Hát ti aztán jól becsíptetek tegnap! Lehet, hogy nekem is maradnom kellett volna? – kérdezte viccelődve Theodore, majd egészen másra terelte a szót, de Milát még egy jó ideig nyugtalanította, hogy mi történhetett abban a bizonyos néhány órában…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
